„Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.” (1Mózes 22,14)
Kedves Testvéreink, Barátaink, Testvéregyházak tagjai, balatonalmádi és balatonfűzfői Ismerősök és Lakosok, rendszeresen itt Nyaralók!
A balatonalmádi és balatonfűzfői református gyülekezetekben eltöltött 36 évnyi szolgálat után ebben a levélben szeretnék elköszönni mindenkitől, Feleségemmel együtt. Lelkipásztorként egyetlen szolgálati helyem lehetett ez a két gyülekezet, ahová mindjárt a budapesti teológia elvégzése után, 1990. augusztus 1-jével kaptam kirendelést, és most, 2026. augusztus 1-jével adom át a gyülekezeti lelkipásztori feladatokat utódomnak.
Isten kivételezett kegyelmét tapasztaltuk meg abban, hogy Ő ide helyezett bennünket. A zsoltáros szava valósággá lett életünkben: A mi részünk kies helyre esett (Zsoltárok 16,6). Mióta eszmélek, a mi Urunk életörömmel teli jókedvének bizonyságául tekintettem a Balatonra – erre a páratlan, lágy édes vízre –, és az egész régióra; pedig Herendről – ahol a gyermekkoromat töltöttem – egy évben egyszer jutottunk le Almádiba, vagy Füredre. Minden évben ez volt a nagy kirándulás, amire vártunk. Nem véletlen, hogy Balatonfüredre jelentkeztem középiskolába. Vörösmarty azt mondta: A Balaton a legtisztább szem, amely valaha az egekbe tekintett. Keresztury Dezső versének sora is bennem lüktet: „…bepólyálja a hajszolt szíveket.” Most értem igazán ezeket a sorokat, amelyek számomra már középiskolás koromban evangéliumi, krisztusi értelművé formálódtak, és előkészítették a lelkipásztori szolgálatra való elhívásomat. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy az Úr arra méltat, hogy ide kerülhetek majd lelkésznek.
Amit e két gyülekezetben elvégezhettem, az Úr méltatlan eszközeként, azért dicsőség az Istennek; amit elmulasztottam, arra az Úr kegyelme adjon – hiszem, hogy ad – feloldozást. Igyekeztem törékeny életemmel, hogy felülről elkért erővel mindent megtegyek, amit tehetek, és mindent az Úrtól várjak. Nagyon igyekeztem! Ennyire jutottam. A legfontosabb a szolgálat volt számomra, és ebben odaadó társam lehetett Feleségem, két Lányom; ugyanakkor számos gyülekezeti tag, testvér, barát, itt lakó embertárs állt mellénk. Kifejezni sem tudom azt a sok szeretetet, segítséget, odafigyelést, bátorítást, amit kaptunk a közel négy évtized alatt.
Két élő, buzgó, folyamatosan gyarapodó, gyermekekkel fiatalokkal, nyaralókkal gazdag református gyülekezetről van szó, ahol a „lelki házhoz” adatott meg a „kőház”, az infrastruktúra. Elődöm, Bolla Ferenc gyülekezetalapító lelkész munkáját megbecsülve próbáltam szolgálni, aki a „semmiből” indult, de Isten teremtői csodája a semmiből hoz létre világot, életet, csodákat. Ezt gyülekezeteink megtapasztalták. Köszönök mindent. Csak hálával van tele a szívünk. Miközben ezt leírom, annyi kedves arc van előttem, akik már elmentek a minden élőknek útján, de csordultig megtelünk örömmel, amikor például az elsőként itt keresztelt gyermekek gyermekeit keresztelhettük, eskethettük. De annyi itt lakó és nyaraló barátunk is ott van a szívünkben és marad is mindenkor.
Külön ajándék volt számomra az igehirdetés, az Úr Igéjének magyarázata, és a megváltás, az örök élet, valamint az új élet evangéliumának továbbadása. Igazából ez volt számomra a legfontosabb, noha a gyülekezeti szolgálat is egyre inkább programszolgáltatássá és mindenféle bürokratikus ügyintézéssé kezd válni, ahol éppen a lényegre jut a legkevesebb idő. Minden imádságos erőmmel küzdöttem az ellen, hogy „hivatalnokká” törpüljek.
Szolgálatom kétszer 18 évre bontható. Az első szakasz igen boldog volt, teljes odaadással a gyülekezetben élni, pásztori munkát végezni. A második 18 évben a feladataim meghatványozódtak a közegyházi kihívások miatt – ezért is nagyon hálás vagyok, a nehézségekért és a kínokért is – miközben a világ és vele a saját gyülekezeteink is megváltoztak. Ezért döntöttem úgy, hogy fiatalabb szolgatársaknak kell átadni ezt a két szeretett gyülekezetet, és legyen változás, megújulás.
Így köszöntöm imádságos szívvel utódomat, pontosabban fogalmazva utódaimat, hiszen egy lelkészházaspár vette át tőlünk a szolgálatot: Roboz Péter nagytiszteletű úr és Szabó Natália nagytiszteletű asszony. Szeressék őket, miként minket, hiszen ők is nagy szeretettel érkeztek ide. Az Úr áldása legyen rajtuk gazdagon. Kérem, ezután mindenben az új lelkipásztort keressék, aki hamarosan köremailben fog jelentkezni, illetve fokozatosan igyekszik, Feleségével együtt mindenkit meglátogatni. Hozzájárulásukkal küldöm az elérhetőséget: telefon: 30-636-5868, az e-mail: peterroboz@yahoo.com
„Légy csendes szívvel és békével / Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, / Véle boldogulsz mindenben, / Ő kútfőd és ő fényes napod, / Őtőle jön minden vígságod: / Légy csendes szívvel!” (742. dicséret 1. verse)
Áldáskívánással,
Balatonalmádi, 2026. augusztus 12.
Steinbach József és Klárika