(26) Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
(27) És akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.”
(28) De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
(29) Péter ezt mondta neki: Ha mindenki megbotránkozik is, én akkor sem.
(30) Jézus így szólt hozzá: Bizony mondom neked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt másodszor megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
(31) Ő azonban annál inkább mondta: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszéltek a többiek is.
(Márk 14,26–31)
(Márk 14,28)
Kedves Testvérek, Szülők, Gyermekek, különösképpen Édesanyák, Nagymamák!
Hálás a szívünk, hogy ilyen szép számmal elfogadták a meghívásunkat erre a gyülekezeti anyák napi istentiszteletre, ahol együtt figyelhetünk Isten Igéjére, miközben együtt kérhetünk áldást az Édesanyákra, a Nagymamákra, egymásra.
Én elkezdem a prédikációt – próbálom röviden, tömören magyarázni és megeleveníteni, Isten segítségével, a felolvasott igeverset –, azzal a reménységgel, hogy az istentisztelet második felében hittanos gyermekeink majd folytatják a megkezdett prédikációt, köszöntéseikkel, verseikkel.
Gyerekek, köszönjük, hogy itt vagytok!
Joó Sándor gyöngyszem igehirdetése, pont erről az igeversről, évtizedek óta meghatározó számomra, ezért az ő gondolatait gyakran felhasználom ebben a prédikációban.
Annyit még hadd mondjak el bevezetésként, hogy itt a balatonalmádi és balatonfűzfői gyülekezetben lassan három éve Márk evangéliumát magyarázzuk, folyamatosan.
Tehát függetlenül attól, hogy milyen vasárnap és alkalom – akár ünnepi alkalom – köszönt ránk, akkor is arra az igerészre figyelünk, amelyik éppen Márk evangéliumából soron következik.
A prédikáció is az adott, soron következő igerész alapján szólal meg.
Ma, 2023. május 7-én, a gyülekezeti anyák napi ünnepségre ez a gyönyörű igeszakasz esett, amit itt felolvastam az imént.
*
JÉZUS KRISZTUS BIZTATÓ SZAVA EZ: De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába (28).
Figyeljünk Jézus bíztató szavára!
Jézus valójában figyelmeztette a tanítványokat: „És akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.«” (27)
De Jézus figyelmeztetésében ott zeng a biztatás.
Ez Jézus isteni szeretetének a jele: Ő féltő szeretettel figyelmezteti egykori és mai tanítványait, vagyis Jézus figyelmeztetve is biztat.
Jézus arra figyelmeztette tanítványait, közeledve szenvedése és halála színhelyeihez, hogy hamarosan mindnyájan megbotránkoznak Őbenne.
Ez a megbotránkozás azt jelenti, hogy hamarosan mindnyájan kudarcot vallanak a Jézusba vetett hitükkel: Mindnyájan megbotránkoztok bennem (27).
Ez egy fontos figyelmeztetés.
Az élő Istenbe vetett hit a legnagyobb ajándék. Hit nélkül nem lehet teljes életet élni. Ám a hit mindenestől az Isten ajándéka. Isten sokféleképpen ajándékozhat nekünk hitet életünk valamely pontján. Isten hitre segíthet bennünket akár úgy, hogy Ő megszólít egy bibliai Ige által; vagy egy hiteles hívő emberen keresztül indít el bennünket az Úr a hit útján; vagy történik valami váratlan életesemény, amelynek sodrában odakerget bennünket az Isten az Ő szabadító szeretetéhez.
Adjunk hálát ezen az istentiszteleten azért, hogy hitben járhatunk, illetve a hit útján elindulhattunk már. A puszta jelenlétetek – kedves Szülők, Nagyszülők, Édesanyák és Nagymamák, Gyermekek – már önmagában annak az örömhírnek a jele, hogy Isten munkál bennetek, hitre akar segíteni benneteket, illetve növelni akarja hiteteket.
Jézus figyelmeztetése arra utal, hogy az emberi hit törékeny, mint a nád vagy a porcelán. Egyikünk sem bizakodhat el a hitében. Bármikor kettétörheti életünket egy váratlan fordulat, próbatétel, betegség; megsebezheti azt ártó támadás, és minden támadás mögött ártó szellemi hatalmak támadása áll, a gonosz halálosan pusztító erejével. A próbatételek során pedig többnyire elgyengülünk, hitünk elsorvad, hiszen ilyenkor a bajokat nem tudjuk összefüggésbe hozni az Isten szeretetével, kísértenek bennünket a „miért” kérdések, „Miért engedted, Uram?”, „Nem értem, Uram!”, „Miért pont én, Uram?” Ennek során pedig máris arra a nyomorúságos állapotra jutottunk, amire Jézus figyelmeztette tanítványait: elestünk a hitben, megbotránkoztunk az Úrban.
Alázatra int bennünket a mi Urunk a hit kapcsán. A hit isteni ajándék. Ám nagyon törékeny az ember hite. Ezért mindig, minden helyzetben újból és újból el kell kérni az Úrtól ezt a hitet.
Életmentő biztatás ez: Jézus Krisztus nem hagyja övéit hitetlenségben.
Jézus Krisztus nem hagyja tanítványait hitetlenségben élni; nem hagyja szeretteit – bennünket – hitetlenségben meghalni, nem hagyja gyermekeit a hitetlenségben elkeseredni, belekeseredni, és így kárt vallani, elveszni.
Jézus tehát még a figyelmeztetést is biztatásként fogalmazza meg, miként említettem. Jézus még a figyelmeztetésében is biztat.
A figyelmeztetés ez: Mindannyian megbotránkoztok bennem a próbatételek idején (27). Jézus ezt jelenti ki szenvedései előtt, akkori tanítványainak. Valóban, mindannyian szertefutottak, amikor Jézust elfogták, így Jézus emberileg teljesen egyedül maradt. A tanítványok mindannyian megbotránkoztak Jézusban.
A biztatás pedig így hangzik: De, miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába! (28)
Vagyis Jézus figyelmeztetése gyönyörűséges biztatás. Ő folyamatosan munkálja bennünk, gyermekeiben a hitet. Amikor pedig gyengülne a hitünk, amikor hitünk mélypontját élnénk meg – mindannyiunk életében adódnak ilyen szakaszok –, akkor olyan jó tudni, hogy Isten nem hagy bennünket magunkra gyengülő hitünk elveszettségében.
Ismét hangsúlyozom: Jézus Krisztus nem hagyja övéit hitetlenségben élni; nem hagyja szeretteit – bennünket – hitetlenségben meghalni, nem hagyja gyermekeit a hitetlenségben elkeseredni, belekeseredni, és így kárt vallani, elveszni.
Jézus Krisztus biztat.
Jézus Krisztus biztatása pedig mindig életfordító, szabadító, újjászülő, üdvözítő isteni cselekvés: De miután feltámadtam, előttetek megyek… (28)
Jézus feltámadott a halálból, élő Urunk van!
Az első húsvét reggelén – ismerős a történet, hittanosaink is tanulták – asszonyok mentek Jézus sírja felé, hogy Jézus sírjában megkenjék Jézus testét, vagyis az akkori szokás szerint, megadják Jézusnak a végtisztességet.
Ekkor az asszonyok előtt, akik a halott Jézust keresték, felhangzott az első húsvéti prédikáció, Isten követe, angyala által.
Ez az igehirdetés Jézus most elhangzott szavát idézte, hiszen az igehirdetés nem mondhat mást, csak Jézus Krisztus szavát.
Így hangzott az első húsvéti prédikáció: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt.” (Máté 28,5–7)
Tehát az első húsvéti prédikáció Jézus szavát idézte; pont azt, amit itt a mai igeszakaszunkban biztatásul mondott a mi Urunk, Jézus Krisztus a tanítványainak.
*
Ez a lényeg, ez ma az üzenet, amit meg kell jegyeznünk és magunkkal kell vinnünk: Jézus feltámadott és előttünk megy…
TEHÁT, JÉZUS KRISZTUST NE MAGUNK MÖGÖTT KERESSÜK, mert Ő előttünk megy! (28)
Amikor Jézust magunk mögött keressük, akkor valójában csak egy úgynevezett történeti hitünk van, ami nem is nevezhető hitnek.
A történeti hitnek az a sajátossága, hogy maga mögött keresi Jézust.
Ilyenkor úgy tiszteljük Jézust, mint egy nagy embert. Más világvallások is tisztelik így Jézust. Ismereteik szerint tudják, hogy élt egyszer ezen a világon egy csodálatos ember, akinek tényleg elismerésre méltó a szellemi hagyatéka; aki minden tekintetben példává lett számunkra, hiszen megmutatta nekünk, hogy miként lehetne értelmes, boldog emberi életet élni. Ez a Jézus csak szépre, jóra, szeretetre tanított bennünket, és mindezeket nemcsak tanította, hanem hitelesen meg is élte. Ez a Jézus hűséggel végigjárt egy utat, és az elveiért mártírhalált halt. Tehát Jézus egy olyan életpéldával alátámasztott csodálatos, hatalmas szellemi hagyatékkal rendelkező ember volt, aki megérdemli, hogy a halála után soksok évvel is megemlékezzünk róla, az emlékét ápoljuk, továbbadjuk azt nemzedékről nemzedékre. Ő az emberiség egyik legnagyobb halottja.
Ez a történeti hit.
Az a probléma, hogy maga a kereszténység is gyakran ilyen történeti hittel, azaz nem élő hittel vánszorog, vagy éppen Jézust megelőzve, önhitten rohangál a világban.
Most a „világ” hitéről vagy éppen hitetlenségéről nem szólok, beszéljünk inkább magunkról, a magunk „hitének” minőségéről.
A földön járó egyház is Jézus Krisztust, mint egy nagy embert, eme történeti hittel gyakran maga mögött keresi, és nem maga előtt; vagy pedig büszkén leelőzi – le akarná előzni – a feltámadott Jézus Krisztust, és ő maga masíroz elől.
Ilyenkor az egész kereszténység a már említett asszonyok húsvét reggeli gyászmenetéhez hasonlít, akik a halott Jézus testének megkenésére indultak el a barlangsír felé, semmit sem tudva arról, hogy Jézus már feltámadott a halálból. Pedig ezek az asszonyok tisztelték Jézust, szerették Őt, gyászoltak, időt és pénzt áldoztak húsvét reggelén is eme tiszteletük kifejezésére.
Ez a jelenség óriási probléma: élő hit helyett történeti hittel rendelkezünk. Ezt a problémát ma már sokan leplezetlenül megfogalmazzák felénk, nem is rosszindulatú, hanem jogos egyházkritikaként.
Hát nem ilyen erőtlen a kereszténységünk ma is, a prédikálásunkkal, a tevékenységünkkel, a sokféle szánalmasan nyüzsgő pótcselekvéseinkkel együtt?
A múltbéli esemény, a hagyománytisztelet önmagában nem elég, mint ahogy az erőltetett, modernkedő hatni akarás sem.
Gyakran egy komor halotti szertartáshoz hasonlítható a keresztyénség…, nincs benne élet, elevenség, nem kapcsolódik a hétköznapjainkhoz, nem tud bennünket megszólítani, megerősíteni, bátorítani; vagy éppen ellenkezőleg, annyira e-világhoz kötődik, hogy mindenhez kapcsolható, csak éppen az örök élet Urának mindennél „többet” ajándékozó ígéreteihez és megváltó szeretetéhez nem, és éppen ettől a zsigeri vitalitástól lesz szánalmasan gyászos és komoran erőltetett.
Ennek az erőtlenségnek fő oka az, hogy sokan a keresztyének közül sem hiszik a feltámadást, nincsenek élő kapcsolatban a feltámadott Úrral, nem Őt követik, nem az Ő megváltó és megtartó kegyelmére hagyatkoznak, így valójában nem is nevezhetők keresztyéneknek.
Az ilyen névleges keresztyénekként maguk mögött hagyjuk Jézust, és büszkén mi menetelünk elöl.
Márpedig, ha nincs feltámadásba vetett hitünk, akkor nincs keresztyénségünk sem.
A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül üres az életünk, miközben folyamatosan nyüzsgünk, tele pótcselekvésekkel, így menekülve az élet Isten nélküli értelmetlenségének kínja elől, és így menekülve a halálfélelem elől is.
A feltámadott Jézus nélkül üres az életünk, de üres a hitünk is. A feltámadott Jézus Krisztus nélkül üres a prédikációnk is, blabla; akár hazugság is lehet a beszédünk.
Pál apostol hangsúlyozza ezt a kifejezést, miszerint a feltámadott Jézus nélkül „üres”, „hiábavaló” az életünk, a hitünk, a prédikációnk, és az Úr nélkül az Isten hamis tanúinak bizonyulunk (1Korinthus 15,12–19).
Ha Jézust magunk mögött hagyjuk, mert nem hisszük, hogy Ő feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk és megváltásunk zálogaként, akkor nincs unalmasabb és szánalmasabb „műfaj” a kereszténységnél…
*
Ezek után ragyogjon fel előttünk az üzenet. Ez az evangélium. Ezt halljuk meg: JÉZUS KRISZTUS FELTÁMADOTT, ÉS ELŐTTÜNK JÁR! (28)
Tehát, ne magunk mögött keressük Jézust, akár úgy, hogy hívő gőggel mi akarunk az élre állni!
Mit keresitek a holtak között az élőt? (Lukács 24,5)
Jézus Krisztus él.
Jézus Krisztus feltámadott a halálból.
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár.
Mivel a feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár, ezért különböztessük meg egymástól a feltámadást és a Feltámadottat!
A feltámadás – akár Jézus feltámadása, akár a mi feltámadásunk is – emberi értelemmel felfoghatatlan. A feltámadás misztérium, titok, ezért a feltámadás kapcsán számos kérdésünk adódhat. Jézus feltámadásának nem voltak tanúi, akkor nem volt jelen senki.
De a feltámadott Jézus Krisztussal ma is lehet találkozni. Ő maga, ma is, megszólító módon kijelenti magát nekünk, kérdéseinkre válaszol, hitre segít minket. Ekkor már nem a feltámadás emberileg lehetetlen voltán spekulálunk, hanem maga az élő, feltámadott Jézus Krisztus győz meg minket jelenlétével.
Tehát a feltámadás csodája a Feltámadottal való találkozás során nyílik meg előttünk.
Összeállítottunk az ifjúsági körünknek egy kisfilmet, ahol közismert emberek vallanak arról, hogy miként találkoztak a feltámadott Jézus Krisztussal, és hitre jutva ez a találkozás miként változtatta meg az életüket.
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár, „töri az utat” előttünk az örök és boldog cél felé; a bizonytalanban is bizonyossággal vezet, terel minket.
Bizonytalan világban élünk, ahol szinte már alig tudunk tervezni, vagy csak pár napra előre.
De jó tudni, hogy az élő Isten, egyszülött Fia által előttünk jár; nem veszhetünk bele az ezerféle, sötét és rettentő bizonytalanság vadállati dzsungelébe!
Áldás, kegyelmi állapot, hogy Őt tarthatjuk az egyetlen vezetőnek, az egyetlen főnek, akit engedelmesen és bizalommal követhetünk, mint aki csakis jót akar nekünk.
Olyan ez a krisztusi vezetés – mai példával élve –, mint amikor egy hatalmas, dzsungelszerű világvárosban a navigátor utasításait követjük, lépésről lépésre, hogy célba érjünk. Más esélyünk nincs. Egyébként eltévedünk, elveszünk.
Nem tudjuk, mi lesz holnap, de ma Krisztusra tekintve, hűséggel tesszük a dolgunkat, azzal a megerősítő és megnyugtató bizonyossággal, hogy Jézus Krisztus előttünk jár, vezet az életúton, minden napon, az öröklét boldog megérkezéséig. Ő mindent előre és szépen elintézett!
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár.
Ha pedig Ő előttünk jár, akkor minden, amelyeket Jézus Krisztus a múltban szólt és cselekedett, azok egyszerre csak elénk kerülnek.
Jézus Krisztus ma is szól, Ő ma is szabadítóan cselekszik, Ővele személyesen találkozhatunk ma is.
Tehát, amit Jézus Krisztus egykor szólt és cselekedett, azt Ő ma is mondja, azt Ő ma is cselekszi.
Ma is megszólít minket az Úr: Megbocsátattak a te bűneid! Jézus Krisztus szava szabadító tett is egyben: bűnbocsánat, új élet, örök élet. Ma is így szól hozzánk az Úr: Megbocsátattak a te bűneid! Bizony, Őáltala ma is van bűnbocsánat; nincs olyan mélység, amelyből ne lenne újrakezdés számunkra az Ő kegyelme által (Márk 2,9).
Jézus Krisztus ma is mondja: Kelj fel és járj! Jézus Krisztus szava ma is gyógyító szó: Kelj fel és járj! Érted? – amikor elfáradtál, belefáradtál a dolgaidba, amikor már több, mint unod azokat, amikor nincs erőd, amikor kedélybeteg vagy; Jézus Krisztus ekkor szólít meg téged: Kelj fel és járj! Márpedig, ha Ő mondja ezt, akkor adatik erő és gyógyulás (Márk 2,9).
Jézus Krisztus ma is hirdeti nekünk: Én veletek vagyok, minden napon a világ végezetéig! (Máté 28,18–20) Velünk az Isten! (Máté 1,23)
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár. Amit Ő egykor szólt és cselekedett, az ma is érvényes, azt Ő ma is mondja és cselekszi. Ő él, Ő nem mögöttünk, hanem előttünk jár.
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár. A múlt megbocsátva, a jelent pedig betölti az üdvözítő, krisztusi jövő teljessége.
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár, ezért Jézus Krisztus mindig a legmodernebb.
Jézus Krisztus mindig, minden korban az adott kor előtt jár.
Ez a posztmodern korunkban is igaz.
Mivel a Feltámadott előttünk jár, ezért Őnála nincs modernebb, Ő soha nem túlhaladott.
Gondoljunk bele abba, hogy az, amit Ő egykor elmondott, megélt, és amire megváltott bennünket, az ma is az egyetlen megoldás a világ számára, mindenhol, mindenkor: Hinni, remélni, szeretni; önmegtagadó módon nemcsak önmagunknak élni, hanem a másik embernek is; megbocsátani, békességszerzővé lenni…
Ezek ma is a legmodernebb gondolatok, minden e-világi probléma, feszültség, konfliktus, háborúság egyetlen megoldása.
Jézus Krisztus nem mögöttünk, hanem előttünk jár: feltámadott az Úr, élő Urunk van.
Még egy gondolatot elmélyítek, hogy a teljes Igét magyarázzam: De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. Erre figyeljünk még: Galileába!
Galilea Izráel országának északi tartománya, ahol nemcsak zsidók laktak, hanem pogányok, azaz nem zsidók is. Ezért nevezték ezt a tartományt pogányok Galileájának (Máté 4,15).
Amikor a feltámadott Jézus kihangsúlyozza, hogy a tanítványok előtt megy Galileába, akkor azt emeli ki, hogy az a hír, amit Ő elhozott erre a világra, az az egyetlen megoldás, az a maradandó, örök megváltás minden ember számára, nemtől, kultúrától, vallástól, helyzettől függetlenül. A megváltás evangéliuma egyetemes örömhír: Én előttetek megyek Galileába, vezetlek benneteket az örök élet útján, és viszem veletek együtt azt az üzenetet, amely minden ember számára az egyetlen megoldás.
Galilea említésének még egy fontos üzenete van. Jézus a tanítványait Galileából hívta el az Ő követésére. Tehát Galilea a tanítványok mindennapjait jelentette. A feltámadott Jézus Krisztus előttünk megy Galileába, ahol megláthatjuk Őt (Máté 28,7). A feltámadott Jézus Krisztus – rendkívüli eseteket leszámítva – visszaküld minket a hétköznapokba, a mindennapokba, a terepre, hogy az Ő megváltó szeretetét képviseljük ott, és ezzel a szeretettel hassuk át a hétköznapokat.
–
„Ultra Balaton” futás zajlik ma a Balaton körül.
Reggel csak úgy suhantak el mellettem a fiatal futók. Sok tízezren neveznek egy ilyen alkalommal, többnyire váltóban, kevesebben pedig egyéniben körbefutják a Balatont.
Azon gondolkodtam, látva a rengeteg kocogót, hogy az emberek mennyi energiát, időt, pénzt szánnak arra, hogy testileg edzettek, fittek legyenek. Fontos is ez, hiszen a testünk Isten ajándéka, annak megbecsülése is Isten dicsőítésévé lehet, kellő határok között.
De! Kedves Édesanyák és Nagymamák, áldottak legyetek, hogy ti a sokféle, e-világi testi edzés – akarás, siker, győzelem – mellett fontosnak tartjátok a lelki, hitbéli edzést is gyermekeitek számára. A soha el nem hervadó koszorú a legfontosabb, mert enélkül minden más csak mulandó, kár és szemét, bármilyen csillogónak is tűnik (Filippi 3,7–8). Áldjon meg benneteket az Úr ebben a legszentebb igyekezetben.
Jézus Krisztus biztatva figyelmeztet minket: De, miután feltámadtam, előttetek megyek!
Ő vezet, velünk van mindvégig, mindörökké; megtart, megvált.
Erre a boldog bizonyosságra edződjünk mindannyian!
Köszönjük Urunk, hogy most is ebbe a bizonyosságba öltöztettél fel bennünket; erős vért és pajzs ez nekünk!
Ámen.
Gyülekezeti anyák napi istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2023. május 7.
Illusztráció: nincs
Húsvét utáni negyedik vasárnap
- hét.
Márk sorozat: 110.