Loading...

Jézus imája a Gecsemáné kertben

(32) Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom! 

(33) Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, 

(34) majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok! 

(35) Egy kissé távolabb ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 

(36) És így szólt: Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te. 

(37) Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem virrasztani? 

(38) Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 

(39) Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 

(40) Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. 

(41) Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább, és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. 

(42) Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.

(Márk 14,32–42)

(Márk 14,32–36)

 

Jézus gecsemánékerti imádságát hallhattuk.

Jézus közelít szenvedéseinek és megváltó halálának helyére.

Az Olajfák hegyének a tövében találjuk a Gecsemáné-kertet.

Maga a héber elnevezés is erre utal, az olajpréselés helye, vagyis az Olajfák hegyének tövében egy olyan kert volt ez, ahol az olajbogyókat kipréselték.

Jézus gyakran tartózkodott itt a tanítványaival.

 

Gyönyörűen nehéz és gazdag ez az Ige: Jézus gecsemáné-kerti imádsága, amely elénk tárja Jézus isteni és emberi természetét, a kettő egységét.

Ebben az imádságban is bizonyossággal látjuk, hogy Jézus Krisztusban az élő Isten öltött testet; Őbenne valóban emberré lett és egészen közel jött hozzánk az Isten.

Hitvallásainkban ezt a csodát Jézus Krisztus kettős természeteként fogalmazzuk meg: Jézusunk egyszerre volt igaz Isten és igaz, valóságos ember.

 

Így figyeljünk erre gyönyörűen mélységes és magasságos imádságra, amely áldott üzenetet tartalmaz számunkra, miközben beavat bennünket Jézus Krisztus személyének titkába!

*

JÉZUS GECSEMÁNÉ-KERTI IMÁDSÁGA ELŐSZÖR IS RÁMUTAT JÉZUS EMBERI TERMÉSZETÉRE (33–34).

 

A gecsemáné-kerti imádság módja mutat rá Jézus emberi természetére, amit itt Márk is részletesen leír, de még részletesebben tárja elénk ezt Lukács evangéliuma, majd utalni fogok rá.

 

Jézus valóban igaz ember volt, valóságos ember volt, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt.

 

Ennek az „emberségnek” számos jele volt Jézus földi életében.

Először az evangéliumokból hozok erre néhány példát, majd a mai Igéből is felvillantom a Jézus emberségére vonatkozó utalásokat.

Az evangéliumok ekként utalnak emberi természetére. Jézus elfáradt. Amikor Samárián gyalogoltak át a tanítványaival, leült egy forrás szélére, mert elfáradt (János 4,6). Jézus tudja, mi a fáradtság, a kimerültség. Jézus megszomjazott, egy samáriai asszonytól kért vizet (János 4,7). Jézus maga is megéhezett, ezért a tanítványait beküldte a közeli településre élelemért (János 4,8). Tehát Jézus is elfáradt, szomjazott, éhezett, mint mi; Ő ismeri elemi szükségeinket. Jézus Lázár sírjánál könnyekre fakadt, látva a halál hatalmát, a gyászolók szomorúságát (János 11,35). Jézus is megtapasztalta, hogy mit jelent kudarcot szenvedni, amikor valami nem sikerül: Názáretben, a saját városában nem fogadták be Őt, nem hallották meg igehirdetését, sőt kivetették onnan, le akarták lökni a szakadékba (Lukács 4,28–30). Jézus ismerte az emberlét minden szükségét: fáradt volt, éhezett, szomjazott, könnyekre fakadt, emberi értelemben kudarcot szenvedett.

A gecsemáné-kerti imádság is bőséggel utal Jézus emberi természetére (33). Jézus imádság közben remegett és gyötrődött. Mindenben kész volt Isten akaratát végrehajtani, de testében remegett és gyötrődött mindazon próbatételek előtt állva, amelyek rá vártak. Az emberi test jelez, ma így mondanánk, hogy fiziológiai jelzést ad. Jézus valóságos ember volt, nem „látszattestben” élt közöttünk. Jézus remegett és gyötrődött, amikor a rá váró kínhalálra gondolt. Ugyanakkor remegése és gyötrődése imádságának „odaszánt”, „átadott”, Istenben bízó lelkületét is kifejezte. Jézus emberi természetének jele, amikor azt mondja, hogy Ő szomorú mindhalálig. Erről a tagmondatról külön igehirdetést lehetne mondani: Szomorú az én lelkem mindhalálig, mindazok miatt, amelyek ebben a világban történnek az ember bűne, önzése, gonoszsága miatt. Ez a szomorúság egy valóságos felelősséggel teli szomorúság. Erre utal Jézus a Hegyi Beszédben is: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak (Máté 5,4). Ebben a világban a felelős ember csak szomorú lehet. Az a felelős ember, aki meg tud szomorodni a világ sokféle bűnén és nyomorúságán. Jézus emberként átélte azt, hogy csalódni kellett azokban is, akik Őhozzá a legközelebb álltak. A tanítványok imádság közben háromszor is elaludtak. Erről a tényről a következő alkalommal részletesebben szólok majd. Jézus egyedül maradt a próbatételek idején. Amikor Jézust elfogták, a tanítványok mind elmenekültek Mesterük közeléből a félelem miatt, és magára hagyták Jézust. Tehát Jézus tudta, mit jelent remegni, gyötrődni, szomorúnak és magányosan lenni, egyedül maradni, a legjobb barátaiban is csalódni…

Sőt, Jézus maga kísértést szenvedett. A kísértő itt, a Gecsemáné-kertben is támadta Őt, miként küldetésének kezdetén is. Mivel Ő maga is kísértést szenvedett, ismeri, hogy mit jelent ez a próbatétel (Zsidókhoz írt levél 2,18).

Jézus is megjárta a halál árnyékának völgyét. De Ő ennél mélyebbre ment érettünk, az elveszettség mélységeit járva meg, hogy nekünk ne kelljen azt átélni és megjárni.

Tehát Jézus Krisztus igaz ember volt, magára vette az emberlétet, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt. Ő tudja, hogy mit jelent embernek lenni.

 

Jézus a Gecsemánékertben imaharcot vívott, ami szintén emberi természetének jele volt.

Jézus imaharcot folytatott halála előtt azért, hogy az Isten akaratában való nyugalma meg ne inogjon. Soha nem ingott meg ez a nyugalom.

Jézusnak, a Gecsemáné-kertben, a halála előtt, erősen meg kellett ragadni Isten akaratát, amit imaharcban tett meg.

A mi Urunk leborulva imádkozott ott a Gecsemáné-kertben. Teljes átadottsággal imádkozott. Lukács leírja, hogy a verejtékei, mint megannyi vércseppek hullottak alá. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus vért verejtékezett, hanem amikor mi valamelyik testrészünket megsértjük, és abból ömleni kezd a vér, úgy patakzott Jézusról a veríték. Jézus teljes átadottsággal könyörgött azért, hogy kísértés közben is Isten akaratának megnyugtató bizonyosságában maradhasson. Jézus tehát tudta, hogy mit jelent az Atya akaratára való hagyatkozásért vívott imaharc.

Ebben az imaharcban Jézusnak szüksége volt a tanítványaira is, ezért kérte őket, hogy azok imaközösségben legyenek mellette, imádkozzanak Ővele. Kár, hogy nem működik ez az imaközösség, mert a tanítványok fáradtan, elnehezülten többször is elalszanak imádság közben.

 

Jézus gecsemáné-kerti imádsága, annak módja tehát rámutat Jézus emberi természetére.

Nagy vigasztalás rejlik számunkra abban a tényben, hogy Jézus valóságos ember volt.

Jézus tudja, hogy mit jelent embernek lenni, Ő tudja, hogy mit jelent az emberlét.

Hogyne tudna Ő megindulni a mi halál árnyékában küzdő és botorkáló, sokféle gyötrelmet átélő emberlétünkön, nyomorúságunkon!

Jézusnak van empátiája. Persze az empátia érdemben még nem segít rajtunk. Jézus sokkal többet ad ennél.

*

UGYANAKKOR JÉZUS KRISZTUS GECSEMÁNÉ-KERTI IMÁDSÁGA RÁMUTAT JÉZUS ISTENI TERMÉSZETÉRE IS (35–36).

 

A gecsemáné-kerti imádság tartalmából ragyog ki Jézus isteni természete.

Jézus emberi természetére imádságának módja mutatott rá, isteni természetét pedig imádságának tartalma ragyogtatta fel.

Mit imádkozott Jézus a Gecsemáné-kertben? Figyeljük csak meg imádságának a tartalmát: Minden lehetséges neked; ha lehetséges, akkor múljék el tőlem ez az óra; ha lehetséges, akkor vedd el tőlem ezt a poharat. Mind az óra, mind a pohár az Ő kínhalálára – számunkra megváltó halálára – utal.

Gyakran félreértjük ezt az imádságot, ezért hadd mutassak rá ennek az imádságnak valóságos tartalmára, amely Jézus Krisztus isteni természetét ragyogtatja fel előttünk. Mit imádkozott valójában itt Jézus? Én is mostanában értem meg igazán a gecsemáné-kerti imádságot.

 

Jézus a Gecsemáné-kertben nem az Isten akarata ellen imádkozott.

Jézusnak végig teljes bizonyossága volt az Isten akaratában; vagyis Jézus teljes bizonyossággal nézett szembe a rá váró küldetésével, abban végig hűséges maradt.

Tehát itt nem Isten akarata ellen imádkozik, mint aki elbizonytalanodott!

Ennek egyik bizonyítéka az, hogy Jézus nem menekül el sehová, hanem folytatja az útját a kereszt felé.

Ennek a bizonyosságnak jele az is, hogy Jézus háromszor hirdette meg halálát és feltámadását (Márk 8,31–33; 9,30–32; 10,32–34), vagyis elfogadta a megváltás rá váró isteni útját, abban meg nem ingott.

Ezt kell megértenünk: Jézus a gecsemáné-kerti imádságában teljes bizonyosságát fejezi ki az Ő küldetését illetően. Tehát nem Isten akarata ellenében imádkozik, hiszen azt elfogadta, és abban engedelmes volt mindhalálig (Filippi 2,8).

 

Jézus a Gecsemáné-kertben a gonosz kísértése ellenében imádkozott.

Jézust küldetésének kezdetén (Máté 4,1–10), és küldetésének végén is támadta a kísértő.

Noha konkrétan itt nem említi a gonoszt Márk evangélista, a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy Jézust, a kereszt felé vezető útján, mindent bevetve támadta a Sátán. A kísértő a próbatételek idején különösképpen jelen van: Ezért virrasszatok, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek (38).

Jézus a Gecsemáné-kertben a gonosz ellenében imádkozott, és végig megmaradt Isten akaratának bizonyosságában és nyugalmában.

A kísértés lényege – ami Jézust is gyötörhette ott a Gecsemáné-kertben, és ami az Édenkertben is elhangzott az első emberpár felé (1Mózes 3,1) – összefoglalható ebben a szócskában: „Csakugyan…” A „kígyó” ezzel szólította meg az első emberpárt: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlenegy fájáról sem ehettek? Egyébként nem ezt mondta az Isten. A kísértő taktikája a csúsztatás, nem pontosan idéz. Isten azt mondta az első emberpárnak, hogy a kert egyetlen fájáról nem ehetnek, nem pedig azt, hogy a kert egyetlenegy fájáról sem ehetnek. Teljesen megváltoztatja a mondat értelmét egy betű, a nem és a sem közötti különbség. Ám arra tökéletes ez a különbség, hogy elbizonytalanítsa az első emberpárt. Csakugyan, ezt mondta az Isten? Csakugyan ez az Isten akarata? Csakugyan eljött az óra? Csakugyan ki kell inni Isten bűn miatti haragjának poharát, amely a szabadulás és az üdvösség poharává lesz az embervilág számára? (Zsoltárok 116,13) Csakugyan most jött el ennek az órája? Csakugyan most kell kiinni ezt a poharat? Nincs más mód a világ megváltására, csak ez? Ám ezekkel a kérdésekkel minden bizonytalanná lesz. Pont ez a gonosz szándéka. Legtöbb kérdésünk valójában kísértő és minket elbizonytalanító kérdés. Nem kell minden kérdést feltenni! Ez ellenkezik a mai trenddel, de mégis jól jegyezzük meg!

Hát így kísért a gonosz.

 

Jézus Krisztus eme átadott imádságában könyörögve is Isten tökéletes akaratába vetett bizonyosságáról tesz vallást: Atyám, minden lehetséges neked (36).

Jézus teljes bizonyossággal ekként könyörög: Atyám, Teneked minden lehetséges, Teneked az is lehetséges – és Te el is végzed azt –, hogy a nagy kísértés ellenére is üdvözítő akaratod számomra elrendelt útjának nyugalmában maradjak mindvégig; így akaratodra mondott igenemben csak megerősödjek! Atyám, Teneked lehetséges, hogy nyitva tartsd lelki szemeimet, így ígéreted szerint a legnagyobb mélységben is lássam a megoldást, miszerint a próbatételeket a feltámadás isteni, örök megoldása követi. Atyám, Teneked lehetséges – és Te el is végzed –, hogy soha ne vitatkozzam Teveled, még gondolatban sem.

Jézus ebben az imádságban sem bizonytalanodik el Isten akaratában, hanem megvallva isteni erejével felvértezett hitét, valójában ennyit mond: Távozz tőlem Sátán! (Máté 4,10)

Tehát, Jézus gecsemáné-kerti imádsága a hit imádsága volt. Jézus elfogadta az Isten akaratát – abban meg sem inogott, mert a Sátán támadásakor az Atyához menekült –, miszerint most jött el a kínhalálának órája, így nem vétetik el Őtőle Isten haragjának pohara, amelyet ki kell innia miattunk, helyettünk, érettünk, hiszen az az Isten akarata, hogy így váltja meg a világot. Jézus nem bizonytalanodott el az Isten akaratában, noha mindent bevetve támadta Őt a kísértő, ezért imádságában odamenekült az Úrhoz. Isten akaratának boldog nyugalmában a kínok előtt felvérteződött.

Íme, együtt látjuk Jézus gecsemáné-kerti imádságában az Ő emberi természetét és isteni természetét, valamint eme kettőnek egységét, mert e kettőt soha nem lehet kijátszani egymás ellenében: Jézus Krisztus valóban igaz Isten és igaz ember volt.

*

Ebből következik a mai legfontosabb, gyönyörűséges üzenet, amit szeretnék megosztani veletek ezen a vasárnapi istentiszteleten.

JÉZUS GECSEMÁNÉ-KERTI IMÁDSÁGA MEGNYUGTAT BENNÜNKET IS AZ ISTEN AKARATÁBAN (38).

 

Ez a gecsemáné-kerti imádság áldása.

 

Ezért az áldásért könyörögve valljuk meg mindenekelőtt gyengeségünket és nyomorúságainkat!

Lehetséges, hogy súlyos helyzetekben mi ugyanígy átéljük az Isten tökéletes akaratában való teljes megnyugvást?

Eltörpülünk, joggal. Annyi nyugtalanság, félelem, rettegés és gyötrelem kíséri végig életünket, és alig vagyunk készen arra, hogy helyesen felismerjük és megnyugodva igeneljük az Isten akaratát. Ezt meg kell vallanunk. Gyarló és törékeny testünk még a krisztusi nyugalmat megnyerve is remeghet és gyötrődhet mindhalálig.

Jézus Isten-ember volt, mi pedig csak emberek vagyunk.

Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy az imádságnak legdrágább és leggyakorlatibb ajándéka éppen az, hogy a szabadító Krisztus, aki ismeri az emberlétet, isteni hatalmával segítségünkre siet, segít felismerni Isten akaratát, majd megnyugtat abban, miközben soha nem terhel bennünket erőnk felett, vagy felülről való erőt ajándékoz nekünk. Az Ő megváltó szeretetének erejét élővé és hatóvá teszi az életünk legmélyebb időszakaiban.

Mindezeket figyelembe véve fogalmazom meg az alábbi üzeneteket.

 

Isten imádkozó népe és az imádkozó ember átéli azt a csodát, hogy remegve és gyötrődve borul le az Úr előtt, majd Isten felismert akaratában megnyugodva áll fel, minden reszketéstől megszabadulva, vagy minden testi reszketése ellenére is.

Ez a nyugalom igent mond az Isten helyesen felismert akaratára: Igen, Atyám, Te mindent szépen és jól intézel (Máté 11,26).

Ezzel a szentlelkes igennel valójában Isten üdvözítő szeretetére mondunk igent, ami csakis a javunkat szolgálja, bármi történjék is, hiszen azt az utat, amit Jézus Krisztus végigjárt a szenvedésekben, azt nekünk már nem kell végigjárni, ugyanis Jézus Krisztus kereszten elhordozott szenvedései – amellyel Ő minden bűn büntetését elhordozta – nem hasonlíthatók a mi szenvedéseinkhez. Igen, Atyánk! Köszönjük, hogy igent mondhatunk a Te üdvözítő szeretetedre!

Minden nyugalmunk és békességünk valójában abból fakad, hogy elfogadhatjuk a Te felismert, áldott, tökéletes akaratodat. Másként soha nem lesz nyugalmunk és békességünk, bárhogy is keressük, vagy bármilyen módszerrel akarjuk azt „kitechnikázni” a magunk számára, a kirakatbékesség és a pórszeres nyugalom ezernyi formájáról nem is beszélve. Minden nyugalmunk és boldog békességünk csakis az Isten felismert akaratára kimondott és megélt igenünkből fakad. Ez az igenünk kegyelmi állapot, Isten megváltó szeretetének jele és pecsétje.

Isten akarata akkor is tökéletes akarat, ha a történéseket a jelenben éppen nem értjük, vagy azokat nem tudjuk összeegyeztetni az Isten szeretetével: Amit én most teszek, nem érted, de egyszer majd megérted (János 13,7). Persze vannak olyan történések, amelyek a bűneink és a mulasztásaink miatt zúdulnak ránk, de Isten gyermekei számára azokban is Isten féltő és megtartó szeretete mutatkozik meg.

Isten akarata ugyanis mindig tökéletes és javunkat szolgáló akarat. Isten akarata üdvözítő akarat. Isten akarata csak jót akar nekünk. Isten szerető akarata mindig a legjobbat munkálja és készíti elő számunkra. Az isteni jó maximuma pedig az üdvösség. Isten akarata tehát az örök és maradéktalan megoldást jelenti számunkra. Ez a megoldás csak az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban adatik nekünk.

Minden nyugalmunk és békességünk forrása csakis Jézus Krisztus, aki helyettünk is igent mondott az Isten üdvözítő akaratára, de Szentlelke által minket is késszé és hajlandóvá tesz ugyanerre.

 

Éppen ezért, hogy erre a nyugalomra eljussunk, Jézus Krisztus bevon bennünket, mai tanítványait, abba az imaközösségbe, amibe bevonta ott, a Gecsemáné-kertben, az akkori tanítványait.

Jézus Krisztus valójában az Ő győztes isten-emberi imádságába von be bennünket, amely igent tud mondani az Isten tökéletes és győzelmes akaratára, és amelyből nyugalom fakad, akár gyarló testünk halálig való remegése és gyötrődése ellenére is.

Ismét mondom, Isten akarata mindenben a mi üdvösséges, békességes javunkat szolgálja, amely a jelenben csak hit által ragadható meg, a kellő időben azonban testet ölt, „odaát” pedig kiteljesedik.

Gyönyörű ez a jelenet, ahogy Jézus a Gecsemáné-kertben először a teljes tanítványi közösséggel kezdi meg az imaközösséget; majd három tanítvánnyal odébb vonul, és egy szűkebb tanítványi körben folytatódik ez az imaközösség; aztán Jézus tőlük is arrébb vonul és egyedül imádkozik, mintegy bevonul az imádság belső szobájába.

Tehát az imaközösségnek fokozatai vannak, hiszen az imádságnak fontos a szentsége és az intimitása; az imádság bizonyos témái tágabb körre tartoznak, és áldássá lesz így a közös könyörgés, egymás erősítése; más imatémák már egy szűkebb körben lehetnek áldássá, mondjuk a házasság és a család közösségében; és adódnak olyan helyzetek, olyan imatémák, amikor a belső szoba csendjébe kell bevonulnunk, mert imádságunk csak az élő Istenre és ránk tartozik. Soha nem beszélhetjük ki egymást az imaközösségben, nem így üzenünk egymásnak…

Persze ezek csak fontos „technikai” keretei egy imaközösségnek. A lényeg az imádságnak abban a csodálatos lehetőségében rejlik, hogy könyörgésünkben maga Jézus Krisztus von be bennünket az Ő győztes isten-emberi imádságába, hogy igent mondva az Isten ránk vonatkozó üdvösséges akaratára, nyugalmat és békességet nyerjünk, illetve munkáljunk. Jézus Krisztus abba a győztes imádságba vonja be a mi gyarló könyörgésünket, amelyet Ő a mennyben mond érettünk. Kell-e ennél több bizonyosság az imádság hatalmára?

Virrasztatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! (38). Többes szám második személyben fogalmazom a felszólításokat, mert Jézus így tette, de mindannyiunknak szól ez a felszólítás; nekem is. Virrasszatok és imádkozzatok: Lélekben el ne aludjatok! Virrasszatok és imádkozzatok: Ébresztőt kiált az Isten! Virrasszatok és imádkozzatok: Éljetek azzal a lehetőséggel, hogy Jézus Krisztus most is bevon bennünket az Ő győztes imádságába, látva azt, hogy van örök megoldás, feltámadás, hiszen Ő a mennyben könyörög érettünk, miközben Ő ebbe a meghallgatott imádságba von be bennünket. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne esve igent tudjatok mondani az Isten akaratára, hogy igazodni tudjatok az Ő útjához és le ne térjetek arról, így szakadékba ne zuhanjon az életetek! Virrasszatok és imádkozzatok, hogy megtartó közösségben lehessetek az élő Istennel! Jézus is így szólította meg Atyját ebben az imádságban: Abbá Atyám (36). Az arám „Abbá” szinte becézése, nem csak tegezése az Atyának, tehát egy gyönyörű testvéri, bizonyossággal felvértezett, üdvösséges, életet kiteljesítő közösséget jelent.

Ma a pünkösd előtti vasárnapon vagyunk együtt.

Ez a vasárnap a húsvét utáni hatodik vasárnap, amit az eleink „Exaudi” vasárnapnak neveznek a 27. zsoltár 7. verse alapján, annak latin kezdő sorából: Halld meg Uram, hívó hangomat!

Aki így tud imádkozni, kiáltani az Úrhoz, az bekapcsolódik Jézus Krisztus győztes imádságába, és Isten üdvösséges akaratában megnyugodva békességet nyer minden helyzetben, még akkor is, ha törékeny teste remeg és gyötrődik is, noha Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad (Filippi 4,7), ezt a testi remegést is szüntetheti, enyhítheti. Isten nem terhel erő felett, illetve ad kellő erőt!

 

Áldott ez a krisztusi nyugalom!

 

Édesapámmal, aki katolikus volt, katolikus misékre is jártunk.

Már gyermekkoromból megmaradt bennem az egyik zengő ének: Jézusomnak szívén megnyugodni jó

 

Augustinus ugyanezt a csodát így fogalmazta meg: Uram, nyugtalan a mi szívünk, amíg Tebenned meg nem nyugszik.

 

Áldott legyen az Isten, hogy Őbenne – az Ő tökéletes, üdvösséges javunkat munkáló akaratában – megnyugodhatunk!

 

Ámen.

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2023. május 21.

Illusztráció: nincs

Húsvét utáni hatodik vasárnap

  1. hét.

Márk sorozat: 112.